Az emberi munka

 

A modern közgazdaságtanban, amíg a munkáltatók az egyik fő erőforrásként, szükséges rosszként és minimalizálandó költségtényezőként tekintenek a munkára, addig a munkavállalók csak áldozatként és jövedelemforrásként gondolnak rá. A munkáltatóknak a költségeik csökkentése végett az az érdekük, hogy először munkamegosztással, majd automatizációval és robotizációval embertelenítsék el a termelést. A modern ipari társadalomban az ember munkásként a gépek kiszolgálója, fogyasztóként pedig reklámok céltáblája. A buddhista közgazdaságtan merőben más felfogáshoz, és ebből adódóan más gyakorlathoz vezet.

 

           A munkával összefüggő kérdésekkel Őszentsége a Dalai Láma is foglalkozott a Boldogság a munkában című könyvében. Például a munkahelyi elégedetlenséggel kapcsolatban a következőket mondta: „A buddhista szövegek emlegetik az úgynevezett »rosszul alkalmazott toleranciát« vagy a »rosszul alkalmazott béketűrést«.”(...) „Abban az esetben, ha a munkást kizsákmányolják, ha a munkaadó csak a profittal törődik, kevés bért fizet neki, és túlórázást követel tőle, vagy olyasmit kér, ami nem tartozik a munkakörébe, esetleg nem etikus, akkor már nem elég továbbra is nyugton maradni és arra gondolni: Hát ez jutott nekem! Nem elég rezignáltan megjegyezni: Nekem ennyivel kell beérnem.” (Dalai Láma, Cutler, 26. oldal) Minden lény boldogságra törekszik, ezért ha eljön az ideje, akkor váltanunk kell, legyen ez külső ok, mint amire Őszentsége utalt az imént, vagy belső ok, amikor rájövünk, hogy a boldogságot nem a karrier, hatalom vagy pénz hajszolásával érhetjük el. Ugyanebben a könyvében hivatkoznak a szerzők egy 2002-es New York Times-ban megjelent cikkre, mely azt írja, hogy amíg az utóbbi harminc évben tizenhat százalékkal emelkedett az amerikaiak reáljövedelme, addig azok száma, akik nagyon boldognak tartják magukat, harminchat százalékról huszonkilenc százalékra csökkent. Tehát nem a munkával keresett pénzmennyiség növekedése okozza a boldogságot.    

 

Mivel életünk közel egyharmadát munkával töltjük, így a munkahelyi környezetnek, a szociális légkörnek fontos szerepe van az életünkben. Munkahelyi kapcsolatokban is gyakorolhatjuk a könyörületesség, a türelem, a tolerancia és a megbocsátás erényét, például nehéz természetű kollégákkal vagy ügyfelekkel szemben. A munka a buddhista közgazdaságtanban lehetőség a javak létrehozására, a képességeink fejlesztésére, az együttműködésre az önzéssel szemben, mivel „... legelőször azt kell felismernünk, hogy az emberek kölcsönösen függnek egymástól – egymásra vagyunk utalva az életfenntartásban. Ebből indulhatunk ki. Minél mélyebben tudjuk észlelni a valóságot, annál inkább hajlandóak leszünk másokkal együttműködve dolgozni.”. (Dalai Láma, Cutler, 26. oldal) A munka lehetőséget ad az emberi jellem megtisztítására gyakorlással és alkotással. Az alkotást a szerszámok csak segítsék! Ne fosszák meg a dolgozót az alkotás lehetőségétől azáltal, hogy elvégzik helyette a munkát.

      

           A munkakultúra egyik fontos része a döntéshozatal. Nyugaton jellemző, hogy jó esetben a javaslatok meghallgatása és megvitatása után a vezetés hoz egy döntést, ami mindenkire kötelező, mégis sokan ódzkodnak azt elfogadni. A végén mindig megmaradnak kritikai hangok, „én megmondtam” megjegyzések. Ennél látszatra alig jobb a helyzet Japánban, de az érzékelhető, hogy a döntés megszületése után eltűnnek a kritikai hangok, mindenki a kijelölt irányba mozdul, és ha netán rosszul alakul a helyzet, akkor a vezetőség vállalja a felelőséget. Mitől van ez? A vitához való hozzáállástól. Míg nyugaton a vitát konfliktushelyzetnek élik meg az emberek, addig keleten a dialektikának nagy a hagyománya, és a fejlődés lehetséges eszközeként tekintenek rá. „Például a buddhista tanítások szerint a vita az előrelépés nagyon fontos eszköze. A viták során hosszú órákat töltünk álláspontunk bemutatásával, melyet aztán ütköztetünk másokéval. Az ellenvélemények elemzése által jobban megismerjük saját nézeteinket. Ha csak a saját nézőpontunkból szemlélünk mindent, és nem vagyunk nyitottak mások véleményével szemben, akkor esélyünk sincs a fejlődésre, a gyarapodásra.” (Dalai Láma, Cutler, 76. oldal)

 

           A foglalkoztatás kérdésének megítélésében is nagy a különbség. Az ún. „mainstream economics” követői szerint a piac törvényei, a munkaerőpiac elvárásai alapján megengedhető némi munkanélküliség, aminek a szintjét optimalizálással próbálják meghatározni. Vajon minek alapján ítélhető optimálisnak a munkanélküliség? Ha javak fontosságát tartjuk szem előtt, akkor biztosan van olyan képlet, amivel kiszámítható az ilyen ráta, de ha az emberek fontosságát tekintjük, akkor mindenkinek joga van a munkához, ami a teljes foglalkoztatást jelenti. Gandhi szerint nem tömegtermelésre, hanem tömegek általi termelésére van szükség, mely véleménnyel én is mélységesen egyetértek.

 

           Szólni kell itt a női munka megítéléséről is: „A nőknek nincs szükségük »külső« munkahelyre, asszonyok nagyarányú foglalkoztatása irodákban vagy üzemekben a buddhista gazdaságtan szempontjából a komoly gazdasági kudarc jele volna.” (Schumacher, 57. oldal) Nincs tudomásom arról, hogy a szakirodalom jeles képviselői tudnának olyan buddhista és/vagy gazdasági érvről, mely igazolná Schumacher fenti szavait. Viszont azzal egyetérthetünk, hogy a legtöbb kisgyermekes anya a háztartáson belül végzi a társadalmilag leghasznosabb munkát.

 

Oldal: Emberi munka
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat