A sokak által Pirosnak becézett György Lajos (1926-2008) a hazai zöld mozgalom egyik szellemi atyja, orvos és tudományos kutató. Kezdeményezésére alakult meg az ETK - akkori nevén ELTE Természetvédelmi Klub, ma Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület. 1983-tól ő a Klub által kiadott Gaia Sajtószemle http://www.foek.hu/gaia/ szerkesztője. Az 1990-es években részt vett a Levegő Munkacsoport munkájában.
Az ökofilozófiával, általános rendszerelmélettel és környezetvédelemmel foglalkozó Piros a rendszerváltás idején - másokhoz hasonlóan - bízott abban, hogy a szocializmusból, mint egyik végletből, nem jut az ország a másik végletbe, a vadkapitalizmusba. Sokakkal együtt egy másik lehetséges jövőképben hitt, egy harmadik útban, amit így magyarázott: „Németh László 1943. augusztus 25-én, a balatonszárszói összejövetelen a magyarság gyarmati sorsáról tartott előadást. A vita során a következőket mondta a harmadik útról: »Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lennie. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most feláll valaki és azt kérdezi: nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a harmadik oldal«." (György 2000, 145. oldal) Sajnos manapság, a „harmadik út" kifejezés hallatán már senki sem gondol az eredeti a mozgalom lényegére, hanem vagy a magyar belpolitikára vagy a blair-i kudarcra gondol. Szendrey Bea így definiálta a blair-i harmadik utat: „A »harmadik út« stratégiájának lényege, hogy egyaránt tekintettel van a jobboldal és a baloldal hagyományos eszményeire, értékeire, összeegyeztetve ezeket, önálló utat keres az individualista kapitalizmus és a kollektivista szocializmus között. Mivel a jóléti állam a szociáldemokrácia meghatározó eszméje és elkötelezettsége, nem meglepő, hogy a harmadik utas gondolkodás egyik alapvető célja: magyarázatot találni a háborút követő jóléti konszenzus megszűnésére, és újragondolni a jóléti állam mibenlétét és hatáskörét." (Szendrey, 1. oldal)
A „harmadik út"-tal kapcsolatosan felfigyelt több, buddhista szerzők által írt műre is, és azt kutatta, hogy: „milyen egy vallásos mozgalom jövőképe, összeegyeztethető-e a hit, a hívő meggyőződés, magatartás a globalizáció folyamataiban való tevékeny részvétellel?" (György 2000, 152. oldal) Az általam olvasott mindkét kötetében külön fejezetet szánt a buddhizmusnak. A harmadik utas gondolatokat Piros és - más-más alakban - három buddhista szerző (Wendell Berry, Helena Norberg-Hodge és Sulak Sivaraksa) írásaiban találta meg, melyek e felületen is felhasználásra kerültek.