Wendell Berry

         Wendell Berry amerikai gazdálkodó, költő, regényíró és tanulmányok szerzője. A Resurgence-ben megjelenő tanulmányának a fő mondanivalója, hogy: „A világ lényegében egy kétpárti rendszer. Az egyik a globális gazdaság pártja, a másik a helyi közösségeké." (Berry 1995, Resurgence)

         Berry felhívja a figyelmünket, hogy az Egyesült Államokban az 1910-es évektől kezdve folyamatosan csökken a parasztság létszáma, ami odáig vezetett, hogy mára már a mezőgazdaságnak nincs szavazata, nem is számolnak velük. A mezőgazdaság iparosításával együtt jár a vegyszerezés és a talaj tönkretétele. A természeti erőforrások, mint például az erdők, a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek és a szénbányák kimerülése után a vállalkozók otthagyták a kifosztott földterületet a munkanélküliekkel együtt. Ezzel párhuzamosan tönkreteszik a falusi közösségeket, a falusi életmódot. Mert a falusi emberek nem kapnak segítséget a saját (hivatali, oktatási stb.) intézményeiktől sem. „A kommunisták és kapitalisták egyaránt megvetik a vidéki embereket, vidéki életet és helyeket. Egyforma kapzsisággal zsákmányolták ki a vidéket." (Berry 1995, Resurgence)

            „Korunk nagy, központosított gazdasága nem teremt munkaalkalmat falun. Csak akkor érdekelt az emberi munkaalkalmak megteremtésében, ha egy adott munkát az ember sokkal olcsóbban végez el, mint a gép. Ha valaki panaszkodik valamelyik nagy vállalatra a saját közössége érdekében, akkor gyorsan ráébred arra, hogy ezek a szervezetek semmiféle felelősséget nem vállalnak. A felelősség a »részvényeseké«, akik végül is semmiről sem tudnak. A modern vállalat eszményképe: mindenütt lenni (ha a saját előnyéről van szó) és sehol sem lenni (ha a felelősséget kell vállalni)." (Berry 1995, Resurgence)

         Berry felteszi a kérdést: „Milyen jövő áll előttünk?", és a válasza nagyon pesszimistának tűnik: „A nemzetek feletti vállala­tok, az őket szolgáló kormányzati és oktatási intézmé­nyek mindnyájunk felett uralkodni fognak. Olyan világ lesz az, amely a természetet megőrző kultúrákat és a falusi életet lehetetlenné fogja tenni. Ez mezőgazdaság nélküli világ lesz, s egyben demokrácia nélküli, vallás nélküli, természet nélküli, s ember nélküli." (Berry 1995, Resurgence)

        „A helyi közösségek nem hisznek abban, hogy egymás fölfalása révén fönt lehet maradni. Meg akarják őrizni a természet és az emberi kultúra értékes kincseit és tovább akarják azokat adni a gyermekeiknek. Azt akarják, hogy a mezők és az erdők termékenyek maradjanak és nem akarják azokat elpusztítani a termelés érdekében... Tudják, hogy kapzsiság alapján nem lehet meghatározni egy érdekközösséget. Tudják, hogy a dolgok egymáshoz kapcsolódnak, a paraszti gazdaság a természettel, ezzel az élelmiszer, ezzel az egészség - s meg akarják őrizni ezeket a kapcsolatokat. Tudják, hogy az egészséges helyi közösség nem helyettesíthető egy piaccal, vagy a szórakoztató iparral vagy egy nagy információs rendszerrel. Tudják, hogy a »munkahelyteremtésről« szóló sok beszéd ellenére a munka nem a munkanélkülinek odavetett csont." (Berry 1995, Resurgence)

17 szabályban gyűjtötte össze Berry, miként működik egy fönntartható helyi közösség:

 1. A vezetők a közösség tagjait minden javasolt változásról kérdezzék meg: hogyan fog az hatni a közösségünkre, közös gazdagságukra?

2. Mindig számítsák bele a közösség tagjai közé a helyi természetet: a földet, vizet, levegőt, élőlényeket.

3. Mindig kérdezzék meg, hogy a helyi szükségletek fedezhetők-e helyi forrásokból, beleértve a kölcsönös segítséget.

4. Mindig a helyi szükségleteket elégítsék ki először, s csak utána jusson a termékekből a közeli városnak, csak azután távolabbiaknak.

5. A közösségnek meg kell értenie, hogy hibás a „munka megtakarítás" ipari tantétele, ha az munkanélküliséggel, rossz munkával vagy szennyezéssel jár.

6. A közösségnek ki kell fejlesztenie a helyi termé­kekben megnyilvánuló értékteremtést.

7. Ki kell alakítani a kisméretű üzleti és ipari tevé­kenységet a helyi gazdálkodás támogatására.

8. Törekedni kell rá, hogy minél inkább helyi ener­giaforrásokat használjanak.

9. Törekedni kell a bevétel és a külső kiadások csökkentésére.

10. A pénzt a lehető legtovább kell a közösségen belül forogatni.

11. Fenn kell tartani a tulajdont, tisztaságot kell tar­tani (más helyeket sem szennyezve), gondot kell viselni az idősekre, és tanítani kell a gyerekeket.

12. Idős és fiatal viselje egymás gondját. A fiatal tanuljon az öregtől, nem feltétlenül az iskolában. Nem szabad intézményessé tenni a „gyerekgondozást" és az „idősek otthonát".

13. A rejtett költségekkel is számolni kell.

14. A közösség a lehetőség szerint használjon helyi pénzt, legyenek helyi kölcsönök és cserekereskedelem.

15. Legyenek tudatában a szomszédság gazdasági értékének (segítés, biztonság, stb.). Ennek hiányában drágább az élet.

16. A falusi közösség legyen mindig kapcsolatban a közeli város közösségi gondolkodású embereivel.

17. A fenntartható falusi közösség függeni fog a helyi termékeket kedvelő városi lakosoktól. A gazdaság inkább együttműködő és kevésbé vetélkedő lesz.

 

Oldal: Wendell Berry
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat