Helena Norberg-Hodge

           Helena Norberg-Hodge Helyi közösségek és gazdasági hatalom című tanulmányában érvelt a gazdasági globalizáció romboló hatásai ellen, a gazdasági tevékenység korlátozása, helyhez kötése mellett. A svéd származású szerző tizenegynéhány éven át dolgozott Ladakhban, hogy segítse az országot hagyományos kultúrája és mezőgazdasága megőrzésében. Az Ökológia és Kultúra Nemzetközi Társaság alapítója és igazgatója.

           Szerinte: „Az egész bolygóra kiterjedő gazdaság elszabadulását meg lehet állítani többoldalú szerződésekkel, amelyek képessé teszik a kormányokat arra, hogy megvédjék az embereket és a környezetet a szabad kereskedelem mértéktelenségétől. Azonban az ilyen nemzetközi lépések önmagukban nem elegendőek, mert nem állítják helyre az egészséges gazdaságot és közösségeket: a jelen társadalmi és környezeti gondjainak távlati megoldásához sok helyi kezdeményezésre van szükség. Ezek eltérnek egymástól, akár a közösségek kultúrája és a környezete. A kisléptékű erőfeszítések is fontosak, de szükség van olyan intézményekre is, amelyek nagyobb összefüggéseket keresnek." (Norberg-Hodge 1997, Magyar Szemle, Online)

           A helyi gazdaságot nem az jelenti, hogy a település teljes önellátásra rendelkezik be, kereskedelem nélkül. De egy északi közösségnél nem az a legfontosabb, hogy van-e déligyümölcsük, hanem az, hogy azokat a termékeket, amiket ott helyben is előállíthatnak, nem messzi tájakról importálják. Például indokolatlan, hogy tejipari termékeket utaztatunk szerte a világban; közismert, hogy minden országban valamely másik ország tejterméke az olcsóbb (pl. Mongóliában német vajat árulnak). Az ilyen nemzetközi kereskedelem a természeti erőforrások pazarlásával és a környezet szennyezésével jár. A függőséget csökkenti, ha a helyi termelés változatosabbá tételével egy kb. 100 km-es körön belül szervezzük meg a beszerzést.

           Ellenérvként sokan hivatkoznak arra, hogy ha Észak nagyobb mértékben támaszkodna önmagára, ez aláaknázná a Harmadik Világ gazdaságát, mert annak szüksége van az északi piacokra. Ezzel szemben Norberg-Hodge véleménye az, hogy „...a kereskedelem csökkentése és a helyi termelés növelése előnyös lenne mind Észak, mind Dél számára, lehetővé téve az értelmes munkát és a teljesebb foglalkoztatást mindenki számára. Ma Dél természeti erőforrásainak nagy részét nyersanyagként szállítják Északra; legjobb termőföldjeiken Észak számára termelnek élelmet, rostnövényeket és még virágot is. Dél munkaerejének jelentős része Észak számára termel. Ha Dél országai saját maguk számára termelnének, saját forrásaikat használva - csökkenne a nyomor." (Norberg-Hodge 1997, Magyar Szemle, Online)

           Norberg-Hodge felhívta a figyelmünket arra is, hogy a helyi közösségek, falusi területek politikai és gazdasági ereje megszűnt, és a falusiak elvesztették önbecsülésüket. A kisközösségek emberei igen távol vannak a másutt összpontosuló hatalomtól és kultúrától. Nyugaton is a falusi élet sok nemzedéken keresztül a társadalom perifériájára szorult, és a falusi közösségek életéről a nyugatiaknak torz nézeteik vannak. Pedig a világ nagy részét még mindig a kistelepülések alkotják. Ladakhban tapasztalta, miként alakította át a gazdasági fejlődés az önmagára támaszkodó, közösségi kultúrát. „A korábbi, hagyományos kultúrát átszőtte a mások iránti türelem. A gazdasági változás szétzilálta a helyi gazdaságot, a döntési jogok a háztartásból és a faluból szinte pillanatok alatt átkerültek a távoli városi központok kezébe. A gyerekek nevelése függetlenné vált a helyi összefüggésektől és teljesen más lett, mint az időseké volt. Az embereket hirtelen bombázni kezdték a médiumok és a hirdetések, amelyek azt sugallták, hogy a falusi élet elmaradott és kezdetleges, a városi élet viszont nagyszerű. Emiatt az emberek elveszítették önbecsülésüket, gyakori lett a pletykálkodás és a súrlódások. Ha a dolgok így folytatódnak, Ladakh élete nem sokban fog különbözni a nyugati városok életétől." (Norberg-Hodge 1997, Magyar Szemle, Online)

           „A kultúra szó a latin colere („művelni") szóból származik és eredetileg a föld megművelését jelentette. A kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben. A gazdaság az a kultúra része. A vallások is csak annyiban hathatnak a gazdaságra, mint amennyire a kultúrát befolyásolják." (Wikipédia: Kultúra)

           Van továbbá még néhány olyan - a közösség egészét érintő - téma, melyeket Helena Norberg-Hodge is említett. Itt van mindjárt a legfontosabb: a pénz szerepe a közösségekben. A pénz minden gazdaságban és időszakban az általános, egyenértékes szerepet tartósan betöltő csereeszköz. Mivel a világpénz funkción kívül mind a négy másik funkcióban megegyezhetnek az emberek közösségi szinten, ezért a pénznek a helyi gazdaságban tartására jó módszer a helyi pénzrendszer kialakítása. Ilyen helyi pénz például Massachusetts államban a Deli-dollár vagy New York államban az Ithaca-Hours.

           A pénz mint csereeszköz funkcióját kiválthatja a Helyi Cserekereskedelmi Rendszer[1]. Itt nem elsősorban az internet által globálissá tett internetes fórumokra kell gondolni, hanem arra, hogy mit kérnek cserébe az emberek az általuk kínált szolgáltatásokért és javakért. A számlájukon a javukra írják azokat a javakat és szolgáltatásokat, amelyeket más rendszertagoknak nyújtottak, és ezen jóváírást a rendszer más tagjaitól kapott szolgáltatásokra és javakra fordíthatják. E kezdeményezések pszichológiai előnyei is fontosak, mert a munkanélküliek a tudásuk révén hasznossá és értékessé tehetik magukat. Persze ez rendszer ma Magyarországon feketemunkának számítana.

           A helyi közösségi kölcsöneszköz-tárak létesítésével megoldható, hogy az emberek meg tudják osztani szerszámaikat a közösséggel. Ezzel csökkenteni lehet a felesleges eszközök egyéni birtoklását, és az emberek pénzt takarítanak meg, ezzel együtt erősítik a szomszédsági együttműködést, ami egy valódi közösség fontos része.

           A Közösségi Támogatott Mezőgazdaság[2] mozgalomra hazánkban is találhatunk példákat. E mozgalom keretében a városi fogyasztók közvetlen kapcsolatba kerülnek egy közeli, környezetbarát módon termelő gazdával, aki terményeinek egy részét előre leköti a vásárlók igényei szerint. A vevő előre megegyezik a termelővel, hogy milyen és mennyi termékre van szüksége éves szinten. Egyes esetekben a vevő előre kifizeti az egész évi termést, így megosztják a kockázatot. Amikor már megvan a termés, akkor előre egyeztetett részletekben, közösen szállítják ki az árut több vásárlónak. A vevőnek joga van, hogy meglátogassa a gazdaságot, és megtekinthesse a termelés és a raktározás módját.

 

---

 

[1] Local Exchange Trading Systems, LETS

[2] Community Supported Agriculture, CSA

Oldal: Helena Norberg-Hodge
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat