Természeti tényezők

            A globálissá vált fogyasztói kultúra a szakadék szélére jutatta a Föld természeti ökoszisztémáját. A klímaváltozás, a tengerszint emelkedése, a biodiverzitás drámai csökkenése mind azt mutatják, hogy az emberiség jelenlegi termelési és fogyasztási szintjének drasztikus csökkentésére van szükség. Mai életvitelünk tarthatatlan, az ökológiai lábnyomunk olyan nagy, hogy a Föld már nem elég. 2009-ben a Föld biológiai kapacitása (eltartóképessége) csak szeptember 25-ig volt elegendő a föld lakosságának. Magyarország ökológiai lábnyoma duplája annak, amit az ország föld- és vízkészletei elbírnának.

           A modern közgazdaságtan nem tesz különbséget a megújítható és a nem megújítható nyersanyagok között, egyenértékűvé teszi a javakat, ami buddhista szempontból nem elfogadható, mert a különböző javak összemérhetetlenek egymással. Nem lehet a késztermékeknél (anyagi javak) és a szolgáltatásoknál alkalmazott hasznossági kérdések alapján eljárni az elsődleges javaknál. „A nem megújítható javakat csak akkor szabad felhasználnunk, ha ez elkerülhetetlen, de akkor is csak a lehető legnagyobb elővigyázatossággal, a megőrzésükre irányuló aprólékos gondoskodás mellett. Oktalan vagy pazarló felhasználásuk erőszakos cselekedet, s bár a teljes erőszakmentesség nemigen érhető el ezen a földön, mégis az ember elkerülhetetlen kötelessége, hogy minden cselekedetében az erőszakmentesség eszméjét tartsa szem előtt." (Schumacher, 61. oldal)

           Mivel a közgazdaságtan elsősorban javakkal foglalkozik, érdemes megvizsgálni, hogy azokat Schumacher hogyan osztályozza (Schumacher, 49. oldal): Elsődleges javak (Nem megújítható és Megújítható)  és Másodlagos javak (Késztermékek és Szolgáltatások).

           Zsolnai rámutat, hogy Paul Ekins szerint négy tőke (ökológiai, emberi, szervezeti és technikai) együttesen lép be a termelési folyamatba. A szervezeti és a technikai tőke fontos, de származtatott, így végső soron másodlagos. Kiemelésre kínálkozik viszont a természeti és az emberi tőke. A modern gazdaság alapelvei szerint nincs különbség egy erdő és egy gyár között; a gép éppen olyan jó, mint az ember, mivel mindkettőre csak a termelés, a hatékonyság, a jövedelmezőség növelése kapcsán van szükség. E felfogás szerint a talaj élet nélküli; biológiája helyettesíthető vegyszerekkel. Egy adott lokalitás ökoszférája alárendelhető logisztikai szempontoknak. „A hagyományos ökonómiai modell szerint a természeti entitásokról hozott döntések az árak alapján születnek meg. Akármilyen árakat rendelünk azonban a természeti entitásokhoz, a csak ár alapú döntések magukban hordják az ökológiai tragédia lehetőségét." (Zsolnai 2001, 63. oldal) Például az olaj árának szélsőséges változásai 50 $ és 150 $ között is azt mutatják, hogy az olajnak mint nem megújítható természeti kincsnek csak a kereslet-kínálati görbe metszete alapján meghatározott értéke van. A termelők és a szolgáltatók a nyereségüket kívánják maximálni, míg a fogyasztók a javak és szolgáltatások által elérhető hasznok összességét igénylik. Egyik szereplő sem kíván többet költeni a szükségesnél, tehát nem tekintik tőkének a nyersolajat. A 19. századi író, Oscar Wilde szerint: ,,A közgazdászok mindennek tudják az árát, de semminek nem ismerik az értékét".

            „Az európai természetkép szerint ugyanis a természet az emberért van, érte jött létre. Ez a természetkép egy radikálisan emberközpontú világszemlélet folyománya, amely a zsidó-keresztény kulturális örökségben gyökerezik." (Zsolnai 2001, 40. oldal) Ezzel szemben „A természet önértékűségének elismerése az ősi, távol-keleti világszemléletekben lelhető fel. A hinduizmus és a buddhizmus, valamint a taoizmus és a konfucionizmus természetközeli világszemlélete, az ember természettől való elkülönülését igyekeznek tompítani. Az embert a természet részeként gondolják el, olyan lényként, akinek feladata, hogy beilleszkedjék a természet nagy harmóniájába." (Zsolnai 2001, 40. oldal)

            „A jövőfelélés azt jelenti, hogy a modern szervezetek nemigen áldoznak hosszú távú ökológiai és humán problémák megoldására, és nem törődnek tevékenységeik hosszú távú ökológiai és humán hatásaival. Ezek a szervezetek a jövőbeni eseményeket általában 5-10-15%-os rátával diszkontálják. Ez azt jelenti, hogy egy x év múlva bekövetkező y eredmény jelen értéke extrémen alacsony lesz, ha az x időtáv elég nagy." (Zsolnai 2001, 45. oldal) Továbbá nem törődnek a modern üzleti szerveződések a tevékenységeik hosszú távú ökológiai és humán hatásaival; nem számolnak katasztrófakockázattal, pedig még a legelvakultabb technokraták is tudják, hogy nincs 100%-ig megbízható technológia. A környezetvédelem bagatellizálása kapcsán sokan hozzák fel azt az érvet, hogy ahol nyomorognak és éheznek az emberek, ott nehéz környezetvédelemről beszélni. De ha megnézzük, hogy hol vannak a világ környezetszennyezési gócpontjai[1], akkor láthatjuk, hogy az ilyen ellenvetések csak féligazságot tartalmaznak. A Smith-i „láthatatlan kéz beavatkozása" úgy is érthető, hogy nem lehet a környezetet a végtelenségig kizsákmányolni, mert aztán valamely erő fellép a környezetkárosító folyamatok ellen. Meg kell tehát tanulnunk a természettel együtt élni.

 

---

 

 [1] www.sg.hu: Feltérképezték a világ környezetszennyezési gócpontjait

Oldal: Természeti tényezők
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat