Vezéreszmék
„Smith »természetes rendnek« nevezte azokat a feltételeket, amelyek közt a leghatékonyabban valósul meg az önző érdek és a gazdasági fejlődés spontán törvényeinek jótékony hatása. Ez a »laissez faire«. Eszerint, ha minden egyes ember gazdasági cselekvése végső soron a társadalom javát szolgálja, akkor ezt a cselekvést semmivel sem szabad korlátozni.” (Wikipédia: Adam Smith) Bár Adam Smith már 1790-ben meghalt, ma is sokan hangoztatják ezeket az érveket. Fontos, hogy mi a társadalom nonverbális üzenete, mert azzal kényszerülnek versenyre az etikai és morális tanítások. „Míg a materialistát elsősorban a javak érdeklik, addig a buddhistát főként a megszabadulás. Ám a buddhizmus a »Középső Út«, így semmiképpen sem áll ellentétben a fizikai jóléttel. Nem a gazdaság áll a megszabadulás útjában, hanem a gazdasághoz való ragaszkodás, nem a kellemes dolgok élvezete, hanem az utánuk való sóvárgás. Ezért a buddhista gazdaságtan vezéreszméje az egyszerűség és az erőszakmentesség. A közgazdász szemszögéből nézve a buddhista életmód csodája elveinek végső ésszerűségében rejlik – abban, hogy zavarban ejtően kicsiny eszközök rendkívül kielégítő eredményekre vezetnek.” (Schumacher, 58. oldal) A modern gazdaságok fenntarthatatlanok a folyamatos növekedés eszméje nélkül, így ez a rendszer már-már hasonlít egy olyan pilótajátékhoz, melyben a jövő generációi kerülnek a sor végére.
Őszentsége pontosan elmagyarázza a buddhizmus viszonyulását az anyagi javak birtoklásához: „A hangsúlyt a tudat fejlesztésére helyezzük azért, hogy a legcsekélyebb mértékben se terheljen minket a birtoklási vágy vagy a fukarság. Ami pedig magát a gazdagságot illeti, bizonyos szent iratokban világosan az áll, hogy a bodhiszattvák[1] egyetlen pénzdarabhoz sem ragaszkodhatnak, sőt annak kisajátítása, birtoklása bűn és erkölcstelenség. De ha egy bodhiszattva mentes a birtoklás vágyától, akkor elvben hatalmas anyagi forrásokkal is rendelkezhet. Az utóbbiak azt sugallják, hogy a tudati állapot és a gazdagság megteremtésének eszköze igazán fontos ebben a kérdésben.” (Dalai Láma, Cutler, 26. oldal)
[1] Olyan bölcs, részvétteli, megvilágosodott emberek, aki önként lemondanak a megvilágosodás üdvéről, és minden lény megszabadulása érdekében szenvedéseket vállalnak, jóllehet azokat már elkerülhetnék.