Bhután: a Mennydörgő Sárkány és a Bruttó Nemzeti Boldogság hazája

 

2011. szeptember 15-én, a Magyar Bhutáni Baráti Társaság bemutatkozó rendezvényén tartott előadást “A Mennydörgő Sárkány útjai: hogyan lép át Bhután a középkorból a posztmodern  világba a Bruttó Nemzeti Boldogság mentén.” címmel Dr Karma Phuntsho kultúrantropológus és buddhista tudós, a Cambridge-i Egyetemről.

Dr Karma Phuntsho Bhutánban született, hazájában és Indiában tanult buddhista szerzetesnek, majd Oxfordban Keleti Tudományok doktora címet szerzett. Jelenleg kutató a Cambridge-i Egyetem Szociálantropológia Tanszékén és az Oxford Journal for Buddhist Studies szerkesztője, miközben idejét Bhután és Anglia között osztja meg.

Dr Karma szakterülete a buddhizmus, Tibet és a Himalája, és természetesen Bhután és ezeken a területeken számos könyv, fordítás és cikk szerzője. Mindemellett a Bhutánban bejegyzett legelső karitatív szervezet, a Loden Alapítvány, alapítója és kurátora, amely oktatási programokat és fiatal vállalkozókat támogat. (www.loden.org)

Sajnos az előadás az idő rövidsége miatt inkább csak általában mutatta be Bhutánt, és az ott élő embereket.

Remélem, hogy a Magyar Bhutáni Baráti Társaság jóvoltából pontosabb képet tudunk majd kapni arról, hogy hol is tart a Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness, GNH) elvein alapuló társadalom- és gazdaságfejlesztési gyakorlat és annak mérési lehetőségei a napjainkban.

További információk: www.bhutan.info.hu

  

Makrokökonómia

            Asóka (kb. i.e. 274-232) indiai király már igen korán makroszinten ültette át a gyakorlatba Buddha tanításait. Az indiai történelem egyik legnagyobb alakja, aki - megbánva hódító háborúit - áttért a buddhista hitre, és kőbe vésette erkölcsi törvényeit, melyeket egész országszerte szigorúan betartatott. Ezen erkölcsi tanítások között szerepelt például, hogy a költekezést és a javak halmozását a lehető legcsekélyebbre kell csökkenteni. Asóka törvényeivel korlátozta a kiváltságokat, és ezzel megvalósította a belső társadalmi és gazdasági békét, az emberek nyugalomban és jólétben éltek. Mivel ez nem volt mindenkinek érdeke, így halála után visszaállítottak a régi rendet.

            Ha ma körbenézünk azokban az országokban, amelyek kultúrájában nagy szerepet játszik (vagy játszott) a buddhizmus a történelem folyamán, akkor sajnos arra a következtetésre kel jutnunk, hogy Bhután példáján kívül nem találunk olyan országot, ahol a fő gazdasági irányító ne a piac és/vagy az állam lenne a buddhista életvitel és az etika helyett.

 

               Bhután példája

            A nyugati gazdaság elárasztotta az embereket az anyagi javak tömegével, a boldogságkutatások azonban egyértelműen bizonyítják, hogy az emberek boldogságát nem az anyagi javak nagysága, hanem az interperszonális kapcsolatok gazdagsága határozza meg. Nem a dolgok, hanem az emberek teszik az embereket boldoggá. A közgazdasági hasznosság mindenekfelettiségét tagadó szakértők az utóbbi időben gyakran hivatkoznak Bhutánra, ahol a buddhai társadalmi és gazdasági eszmények megvalósítására törekszenek immár több évtized óta. „Sikerrel keresi az egyensúlyt a tradíció, a nemzeti karakter és a modern globális világ között." (Frei Dosszié) Az Indiával és Kínával határos, nagyjából fél Magyarország méretű, gyéren lakott utolsó független himalájai királyság, mely ma már alkotmányos monarchia, mindent megtesz azért, hogy úgy nyisson a világ felé, hogy közben megőrizze szellemi arculatát.

           A kicsiny buddhista királyság mindent megtesz, hogy „... szándékosan[1] távol tartsa a turistákat - nincs rájuk szükség, vigyék a pénzüket máshová, hangoskodjanak és szemeteljenek a Föld többi pontján." (Frei Dosszié), mert Bhután csendre és nyugalomra vágyik, és nem belőlük akarnak meggazdagodni, mint más szegény országok. Az 1956 előtt még szinte a középkor feudális gazdasága, ahol nem volt pénz, ezért terményadó és ingyen munka létezett „...anélkül kecmergett ki a nyomorból, hogy kizsákmányolta volna természeti erőforrásait. Pedig fő bevételi forrása, hogy vízi energiát ad el Indiának. Bhután közel háromnegyedét mindmáig érintetlen erdők borítják, ezek több mind 25 százaléka védett terület." (Larmer 2008, National Geographic) Kizárták a nagy multinacionális cégeket, becsukták az ajtót a működő tőke beáramlása előtt, hogy ne tegye tönkre őket a globális nagyvállalatok profithajszolása. A bhutáni király mondta: „Belőlünk ne csináljon senki fogyasztásmániás, bankkölcsönnel nyírható birkát." (Frei Dosszié) A lakosság háromnegyede földművelésből és állattartásból él. Megvalósították az önellátó gazdaságot. Nagy hangsúlyt fektetnek környezetvédelemre. (Larmer 2008, National Geographic) Bhutánban a boldogság keresése állami ügy.

           Dzsigme Szingje Vangcsuk király demokratikus választásokat írt ki, az ország történelmében először - a népének a demokráciát ajándéknak szánta -, mégsem örül neki mindenki, mert nem értik, hogy ha van egy bölcs királyuk, akkor minek a demokrácia, mely káoszhoz vezet. A király a vagyonát nem új paloták építésére, hanem utak, iskolák és orvosi rendelők építésére fordítja. Napjainkra az 1982. évi 10 százalékról hatszorosára növelte az írni-olvasni tudók arányát, a várható élettartam 43 évről 66 évre emelkedett, és a csecsemőhalandóság is drasztikusan csökkent. Mindezek mérésére 1972-ben Bhután harmadik uralkodója kitalálta a Nyugat által a jólét fokmérőjének tartott nemzeti össztermék (Gross National Product, GNP) helyett a jól-létet mérő - az oktatás és az egészségügy fejlesztését, a hagyományos kultúra és a természet megóvását jelző - nemzeti összboldogság (Gross National Happiness, GNH) mutatót. A GNH-t növelő eredményeket tekinti elsődlegesnek, mert így pontosabb képet kap a társadalom helyzetéről.

           „A Himalája régóta óvja Bhutánt a szomszédos országokon végigsöprő politikai viharoktól, ám a fejlődésnek is gátat szabott. A feudális rendszer az ötvenes évekig létezett, amikor is a király fölszabadította a jobbágyokat, földet osztott és nemzetgyűlést alakíttatott." (Larmer 2008, National Geographic) Ez az elszigeteltség megteremtette azt a lehetőséget, hogy a király csak fokozatosan, lépésről lépésre nyithasson a világ felé. A média előretörését csak folyamatos korlátozások mellett, adagolva engedik. A National Geographic cikkében idézik a 47 éves Kjence Norbu lámát: „A filmek a modern kor thankái, a mozgókép lép a színesen illusztrált történeteket leíró ősi vallási tekercsek helyébe. Nem félni kell e fejlődéstől, hanem kultúránk szolgálatába állítani." (Larmer 2008, National Geographic)

           A nyitás során új problémákkal szembesültek. Ahogy a nép folyamatosan szivárog a fővárosba, Thimphuba munka reményében, úgy egyre jobban terjed a lopás és a kábítószer-fogyasztás is. Bármennyire is próbálják adókkal korlátozni a külföldiek beutazását, a hindu vallású nepáliak egyre növő létszáma - illegálisan bevándorló, képzetlen emberek - veszélyezteti a függetlenséget, az utolsó önálló buddhista állam létét, hisz a környező Ladakhot és Szikkim királyságot Indiához csatolták, Tibetet pedig Kína szállta meg, hogy kifossza a természeti kincseit. A király a túlnépesedést tartja a világ legnagyobb bajának. Mivel egy ilyen kis országnak nincs sem gazdasági, sem katonai ereje így csak a saját kultúrája megerősítése lehet az egyetlen fegyvere a fennmaradásért folytatott harcban.

 

             GDP kontra GNH (Nemzeti összboldogság)

          A közgazdaságtan tárgyát a társadalom monetizált tevékenységei alkotják. Mivel a GDP csak a piacon realizált és számba vehető tevékenységek eredményét képes mérni, ezért a mutató csak korlátozott kifejezője a gazdaság valódi teljesítményének, és nem ad pontos képet a társadalom jóléti szintjéről. „A monetizált tevékenységek azonban a gazdaság teljes rendszerének csupán a felső rétegét alkotják. A háztartások és közösségek egymást segítő, pénz nélküli gazdasága és a természeti ökoszisztémák tevékenységei adják a gazdaság egymásra épülő, egyre nagyobb részeit." (Zsolnai 2001, 30. oldal)

Zsolnai a következő pontokat emelte ki azok közül, amikkel nem számol a GDP:

• 1) Háztartáson belüli munkavégzést nem számolja (háztáji, gyermekfelügyelet, idősek gondozása).
• 2) Háztartások közötti munka- és termékcsere, kalákázás.
• 3) Jövedelmi egyenlőtlenségekből adódó problémák.
• 4) A GDP által kifejezett javak és szolgáltatások a különböző igényeket különböző mértékben elégítik ki.
• 5) Valutaárfolyamok bizonytalansága.
• 6) Mivel flow-típusú, ezért nem tükrözi a tőkejavakban bekövetkezett változásokat.
• 7) Természeti ökoszisztémák szolgáltatásait ingyen számolják el.
• 8) Nem számol az emberi tőkével.
• 9) Nem tud mit kezdeni azokkal a javakkal, melyeknek csak speciális helyzetben van hasznosságuk.
• 10) Nem tükrözi az emberek rendelkezésére álló szabadidő értékét.
• 11) Nem tükrözi az emberek munkahelyi életminőségét.
• 12) Közszolgáltatások alulértékelése.
• 13) Nem tud mit kezdeni a fogyasztói döntések irracionalitásából adódó áregyenetlenségekkel.
• 14) A drágább termék piacra vitelét többre értékeli.
• 15) Nem számol a pénz csökkenő határhasznával.

            Mindez akkor is igaz, ha szem előtt tartjuk, hogy több korrigált GDP-számítás létezik. Ilyen például az ISEW (Fenntartható Gazdasági Jóléti Mutató)[2]. Zsolnai könyvéből kiderül, hogy: „A Daly és Cobb által elvégzett számítások azt mutatják, hogy míg 1950 és 1986 között a GDP közel megháromszorozódott az USA-ban, addig a jólét ennél csak jóval lassabban nőtt. Sőt, a jólét növekedése 1977 körül megtört, s azóta fokozatosan csökken, ami elég jól egybevág az átlag amerikai polgár szubjektív helyzetészlelésével is." (Zsolnai 2001, 58. oldal) „Tim Jackson és Nick Marks Nagy-Britanniára végezték el az ISEW kiszámítást. Azt találták, hogy míg a GDP 1950 és 1990 között megduplázódott, addig a tényleges jólét szintje Nagy-Britanniában a kilencvenes évek elején az ötvenes évek szintjére zuhant vissza." (Zsolnai 2001, 58. oldal) Nyilvánvaló tehát, hogy nem a vagyon és nem a jövedelem az, ami meghatározza a jólétet.

           A több mint három évtizede bevezetett GNH kevésbé materialista módon ítéli meg a sikert. A GNH négy pillére: 1) a fenntartható fejlődés; 2) a környezetvédelem; 3) a kultúra megőrzése és 4) a felelős kormányzás. Az ideális helyzetet meghatározva és azt felhasználva specifikus mérőszámok állapíthatók meg arra, miként alakul a társadalmi jólét. E folyamat sok összetevő eredménye, közöttük számos olyan tényező akad, amelyeket nehéz számszerűsíteni. A mérőszámok kialakításának folyamata napjainkban is tart. E tekintetben lásd a 2004. februárjában Thimphuban tartott, a témával foglalkozó GNH-konferencia anyagát. Itt kell megemlítenünk a The Centre for Bhutan Studies és az ENSZ 2008. március 30-i határidejű esszépályázatát, melynek témája: Hogyan tudja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elősegíteni a nemzeti összboldogságot Bhutánban[3]. A bhutáni társadalmi jólét maximalizálásán túl a GNH mutató alapján megalkotható lesz egy olyan modell, amely más régiók számára lehetővé tesz egy jóval kifinomultabb és hatékonyabb gazdasági fejlődést és annak mérését. „Bhutánnak is vannak problémái. Mégis úgy tűnik, hogy bizonyos kulcsfontosságú területeken Bhután sok nyugati nemzetnél jóval fejlettebb - fenntartható (vagy csaknem az), és népe boldogabbnak tűnik. A GNH segítheti Bhutánt abban, hogy irányítsa belső ügyeit, és tovább növelje társadalmi jólétét. Ugyanígy: a GNH kifejlesztésével Bhután megmutatja majd más nemzeteknek, hogy lehetséges fenntartható módon szervezni társadalmat úgy, hogy az nagy bölcsességet tükrözzön." (Dixon, 2004. február)

 

---

 

[1] Csak a napi turista vízum 200$

[2] Index of Sustainable Economic Welfare, Daly és Cobb mutatója.

[3] How can the Universal Declaration of Human Rights foster Gross National Happiness in Bhutan?

Oldal: Makroökonómia, Bhután (GDP kontra GNH) új
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat