Dr. Máté János egyetemi docens - több könyv, tanulmány és tudományos cikk szerzője - az egyetlen olyan magyar, aki részt vett az idáig megrendezett mindkét nemzetközi konferencián, amit a buddhista közgazdaságtanról szerveztek. Csaknem húsz éve az üzleti tárgyalások kérdéskörét kezdte behatóbban tanulmányozni. Ennek során figyelt föl arra, hogy minden tárgyaló fél aszerint ítél hitelesnek valamely közlést, hogy az mennyire idomul az ő kulturális közegében elfogadott értékekhez. Minél eltérőbb kulturális közegekből érkeznek tehát a felek, annál inkább csak az interkulturális kommunikáció terén felkészült tárgyalók számíthatnak sikerre.

           Az értékrendek szerepének további megismerése végett Máté János személyes tapasztalatokat szerzett a világ nagy vallásainak követői között. Ebből adódóan, továbbá kutatómunkája eredményeként, mind több bizonyítékát látta annak, hogy szoros összefüggés van egyfelől a vallások hordozta értékek, másfelől az egyes vallások kultúrköreiben megvalósuló gazdasági-társadalmi együttműködés formái és azok hatékonysága között.

           Az ezredforduló óta figyelmét mindinkább arra fordította, hogy feltárja a különböző világképek sugallta eltérő értékeket és az ezeken alapuló morális alapállások, döntések globalizálódó világunkban már betöltött, illetve a jövőben várható szerepét.

           Gazdaságformáló értékrendek című kéziratában Máté János felhívja a figyelmünket arra, hogy a közgazdaságtant sokan önálló diszciplínának tekintik, mintegy bizonyítottnak véve ama feltevést, hogy az ugyanúgy objektív, a tudattól független törvényekre épül, mint a természettudományok. Nem tagadja „...a »mainstream« gazdaságelmélet(ek) értékét, csupán azok érvényességi körét kívánja ésszerű határok közé helyezni. Ez ugyanis az előfeltétele annak, hogy szó eshessen az értékrendek ökonómiájáról, vagyis olyasmiről, aminek figyelmen kívül hagyása egyre nagyobb károkat okoz a globalizáció előretörésének jelenlegi és várható szakaszában.". (Máté 2008, 1. oldal)

           Máté szerint az értékrendek ökonómiája azt jelenti, hogy a gazdálkodás kiindulópontja a közösségben elfogadott értékrend, mivel a függetlennek vélt külvilágot a közösségben elfogadott eszmék szűrőjén át szemléli a tudat. Eszerint nemcsak az anyagi alapról és az azon nyugvó felépítményről érdemes beszélni, hanem a nem-anyagi, vagyis eszmei meghatározottságról is, amely megmutatkozik a különböző kultúrák eltérő együttműködési normáiban és fogyasztási szokásaiban. Amit a meta-közgazdaságtan kifejtésénél Schumacher utasításnak nevez, én pedig feltevésnek, azt - megítélésem szerint - Máté lényegében gazdaságformáló értékrendnek hívja. Természetesen vannak finom különbségek a kifejezések értelmezése között, de szerepük és fontosságuk ugyanaz.

           „Ha a gazdaság nem függne értékhordozó eszméktől, a globalizálódás során a világon mindenütt ugyanazon elvek hatnának." (Máté 2008, 8. oldal) Máté elemezte Hofstede kulturális dimenziókon alapuló adatbázisát és Layard (2003) arra vonatkozó adatait, hogy az értékek inputjai hogyan változnak térben, időben és kultúránként. Arra a következtetésre jutott, hogy „...a tradicionális értékrend nyugati népszerűsítése kisebb GDP-növekedés (és így a környezet kisebb megterhelése) mellett ugyanakkora boldogságnövekedéssel járna, mint változatlan értékrend mellett a nagyobb GDP-növekedés." (Máté 2008, 9. oldal) Hozzáteszi, hogy: „A gazdasági etika jelenlegi kedvezőtlen állapotán bizonyára segít majd, hogy (pl. A. Paster munkái nyomán) kialakulni látszik egyfajta »keresztény gazdaságtan« is. Ez is üdvözlendő! Tetszik vagy sem, a vallások alapelvei figyelembevételét a közgazdaságtudomány nem mellőzheti. Összefüggések vélelmezhetők az értékrendek és az azokat követők gazdasági viselkedése között. Az ókori vallási tanítások közötti tartalmi »áthallások« éppen arra mutatnak, hogy sem a buddhisták, sem a keresztények nem kell föladják hitüket ahhoz, hogy tanulmányozzák ezt a kérdéskört. Annyi bizonyos, hogy ha a környezet szennyezése továbbra is folytatódik, annak káros hatása egyaránt sújtja majd a különböző vallásokat, értékrendeket követőket." (Máté 2008, 10. oldal)

           A transzcendens etika és a globalizmus szelleme című könyvében Máté az országok domináns vallások szerinti csoportosítása nyomán következtetéseket von le a gazdaság nem gazdasági inputjaira. „Az 1970-es évek elején, az adatok keletkezésének idején főként a kelet-ázsiai országok őriztek olyan értékeket, melyek legkevésbé az észak-atlanti térségben hatottak. A kelet-ázsiai vallások őrzik leginkább a hagyomány értékrendjét. Ezért a hinduizmus, a taoizmus[2] (konfucianizmus), a buddhizmus, a dzsainizmus és a sinto országai az egyik pólushoz sorolhatók, a másikhoz az észak-atlanti térségben domináns protestantizmus (mögött megbújó fogyasztói társadalom) értékrendje (...) A táblázat adatai alátámasztják azon állítást, hogy a Kelet és a Nyugat nemcsak égtájak, de értékrendek terén is ellenpólusok... Kelet-Ázsiára jellemző például a hosszú időtávban gondolkodás, a közösség odaadó szolgálata, az idősek szavának tisztelete és a példálózás révén való (kontextusos) véleménykifejtés, közlés." (Máté 2006, 13. oldal) Mindig vannak olyan emberek, akik tudatosságukkal eltávolodtak a közösségben elfogadott eszméktől és értékrendektől; vélhető, hogy ezért esik egyre több szó mostanában Európában a buddhista elveken alapuló közgazdaságtanról.

 

---

 

[2] Taoizmus alatt a következőkben a Lao-ce, Csuang-ce és Lie-ce neve által fémjelzett tanítást értjük. Egyesek mást (is) értenek alatta.

 

Peter Daniels és Máté János

Oldal: Máté János
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat