Végcél

           „A hagyományos közgazdaságtan alapvető értékválasztása a materiális fogyasztás növelése, az emberek korlátlan anyagi szükségleteink mind teljesebb kielégítése. Az anyagi vágyak korlátlan kielégítése azonban visszaüt magára az emberre. A radikális hedonizmus szeretetlenséghez, tárgyfüggőséghez és depresszióhoz vezet. Az emberek fogyasztási hedonizmusa kibékíthetetlen ellentmondásban áll a természet létrendjével. Az egyre egyetemesebbé való anyagi fogyasztás elviselhetetlen terheket ró a természetre mind a természeti erőforrások, mind pedig a toleranciakapacitás vonatkozásában." (Zsolnai 2001, 31. oldal) Zsolnai egyetért Polányi Károllyal abban, hogy ha a munkát, a földet és a természeti környezetet a piaci mechanizmusok alá rendeljük, az a társadalom lerombolásához vezet.

           A fogyasztás nem más, mit a szükségletek kielégítése. Régen a fogyasztási cikkek tartósabbak voltak, nem dobták ki, hanem megjavították a meghibásodott tárgyakat, megvarrták az elszakadt ruhákat stb. A Nyugat piacain még 10-15 évvel ezelőtt is lehetett tartósan működőképes termékeket venni. A helyzet időközben változott: manapság a tervezők egy-két évig használható cikkeket terveznek, hogy aztán az elromlott tárgyak helyett újakat kelljen venni. Így például a mobiltelefont már a gyártók úgy tervezik, hogy egy-két éven belül lecserélje a felhasználója.

           Ugyanakkor sok, az emberiség rendelkezésére álló erőforrás kimerülőben van. A pazarlás csak a fogyasztásnak kedvez, és nem a környezetnek, mert az erőforrásaink mellett a hulladékok is problémát jelentenek. Fogyasztásunkat olyan - a buddhista értékrend szempontjából nézve téves - nézetek is befolyásolják, mint például a divat. A divat nem megkülönböztet, nem színesebbek leszünk tőle, hanem beállít a sorba, és szürkévé tesz bennünket. Szigorúan véve a következőkre van szükségünk az életünk folyamán: étel-ital, ruha, menedék és gyógyszer. Ami ezen felül van, az környezeti és kulturális értékeket rombolhat. Ilyenek például az új vágyakat gerjesztő játékok - készüljenek bár gyermeknek vagy felnőttnek -, mivel egy gyermek akár egy egyszerű, hasáb alakú fa építőelemet is sokféle játéknak (busznak, kamionnak, vonatnak, metrónak, űrhajónak, oszlopnak stb.) tekinthet. A felnőttek játékai még veszélyesebbek.

           „Korunkban, a fogyasztói társadalomban az újabb és újabb termékek, a fékevesztetten hirdetett árucikkek, birtokolni való játékszerek állandóan az ember vágyait igyekeznek fölkelteni, hogy azok megszerzése után azok rövidesen hulladékká váljanak. Az ipari társadalom működési alapelve alapvetően ellentétes a buddhista tanokkal, nem véletlen, hogy E. F. Schumacher a mai gazdaságtant egy »buddhista közgazdaságtannal« akarta helyettesíteni. A buddhizmus filozófiája magával hozza, hogy forduljunk szembe a környezet rövid lejáratú előnyök érdekében való kifosztásával, a fogyasztói életmóddal." (György 1996, 37. oldal)

           Ahhoz, hogy választani tudjunk, tájékozottnak, nem pedig tájékoztatottnak kell lennünk. A befolyásolás napjaink egyik kulcsszava: mindenki befolyásos szeretne lenni. A marketing - mint eladásfokozó csodafegyver - részt vesz a fogyasztás gerjesztésében, a vágyak felélesztésében. A marketingnek van pozitív oldala: az oktató-nevelő, választást segítő szerepe. A tájékoztatás, nem pedig a befolyásolás lenne a feladata. A mai világban a termékek értékét kiegészítő szolgáltatások növelik. Ha e folyamat akadálytalanul terebélyesedhet, akkor az etika is e kiegészítő szolgáltatások közé fog tartozni; etika az erőforrások felhasználásánál, az átalakításnál, a ki- és bemenő logisztikánál, a marketingnél, az innovációnál és nem utolsósorban a kereskedelemben. Holott ennek kellene a természetesnek lennie. A buddhizmus, mint minden más etikai (vallási) rendszer, mint hozzáadott érték léphet be a gazdaságba. „A gazdasági etika Zsolnai szerint sokban hasonlít a szerelemhez. Nem érdemes haszonleső módon etikusnak látszani. Ha a vállalatok a társadalmi felelősséget csak megjátsszák, és az etikát pusztán a profitszerzés eszközeként használják, akkor erőfeszítéseik nem lesznek sikeresek. Ugyanúgy, ahogy csak azok részesülhetnek a szerelmi kapcsolat igazi örömeiben, akik képesek partnerüket önmagában és önmagáért szeretni." (Kazai 2007, Népszabadság)

Oldal: Végcél
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat