A buddhista közgazdaságtan nem egy rendszer, ezért minden gazdasági környezetbe be lehet illeszteni, de ma még bizonyos szemszögből utópisztikusnak tűnik - akár csak vállalati szinten - a megvalósítása. A termelés és a fogyasztás jelenleg oly sok gondot okozó spirálját azonban valahogyan meg kell állítanunk, és a buddhista értékrend gazdasági alkalmazása lehet az egyik alternatív megoldás. Bár David-Neel nem a buddhista közgazdaságtan tervével fordult a tudós tibetihez, de a válasz, amit kapott, számunkra is irányt mutat. „Egy szép nyári délután elmondtam tervemet egy tudós tibetinek, aki a sziklás hegyoldalon lévő kunyhójában elmélkedve élte életét. Nem bátorított. »Időpocsékolás«, mondta. »Az olvasók és hallgatók nagy többsége az egész világon egyforma. Nincs kétségem, hogy az ön országának népe ugyanolyan, mint akikkel Kínában, Indiában találkoztam és ezek pont olyanok, mint a tibetiek. Ha az igazság mélységeiről beszél nekik ásítanak és ha megmerik tenni, el is mennek. De ha lehetetlen történeteket mesél nekik, rögtön tágra nyílik szemük, fülük. Olyan prédikációt szeretnének, akár vallásit, filozófiait vagy társadalmit, ami nézetükkel megegyezik, számukra elfogadható, eleget tesz elvárásainak és saját igazolásukat érzik benne.«" (David-Neel, 6. oldal)

           Ha valaki ökológiai, gazdasági és/vagy társadalmi kérdésekben véleményt nyilvánít, akkor nem biztos, hogy azt politikai vagy vallási meggyőződésből teszi. A problémán és a megoldásán van a hangsúly, bár természetesen mindenkinek a véleményalkotását befolyásolja a saját politikai és vallási hovatartozása. A lehetőségek megvitatása mindig a közös pontok keresését, nem pedig az ellentétek kihangsúlyozását jelenti. Ha a közgazdaságtant „keresztény" vagy „muszlim" vagy „buddhista" címkével jelöljük, akkor sokkal nehezebb dolgunk lesz elfogadtatni globálisan egy közös alternatív utat. Persze lokálisan ez már nem akkora probléma. Mivel minden, a Földet érintő problémában globálisan kell gondolkoznunk, és lokálisan kell cselekednünk, ezért a párbeszédnek, a vitának és a másik megértésének aligha van alternatívája.

           Természetesen minden vallásnak megvannak a maga a belső erkölcsi értékei, tanításai, melyek alapján a közgazdászok létrehozhatnának egy zsidó, keresztény, iszlám vagy más valláson alapuló közgazdaságtant Ezért olvashattunk már eddig is keresztény vagy muszlim üzletemberek közgazdaságtanáról. Előrelépés lenne, ha minden vallás tudósai kidolgoznák a maguk saját, belső erkölcsi értékeiken alapuló közgazdaságtanát, hogy kölcsönösen megismerhessük egymás álláspontjait. Ez mindegyikünket rádöbbenthetné arra, hogy mennyi hasonlóság van a kidolgozott közgazdaságtanokban, melyekre építve valóban megtalálhatnánk a közös egyetértésen alapuló megoldást néhány közgazdaságtani problémára. Ez a néhány közös pont már egy bíztató kezdete lehet egy gyümölcsöző közgazdaságtani párbeszédnek.

           Tapasztalati tény, hogy a társadalom mindennapi életéből kiszorulnak, de legalábbis elkülönülnek a vallás és az egyház szokásai. A szekularizáció mellet a köznépi etika kivonulása is megfigyelhető. „Élj önmegtartóztató életet, hogy örökre véget vess a szenvedésnek." (Vekerdi, 34.oldal) Buddha ezen mondása ismeretében pillanatnyilag kevesen állnak a buddhista közgazdaságtan platformján, de ha a fent említett „vitázva közeledünk egymáshoz" módon egyes ügyekben egyetértésre jutunk, akkor már elegen leszünk a változtatásokhoz.

Oldal: Összefoglaló
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat