Tiszteletre méltó P. A. Payutto (1938) elismert thai buddhista szerzetes, aki jelenleg a Thai Sangha[1] első számú vezetője. 1994-ben UNESCO díjra[2] jelölték. Payutto a Buddhista Közgazdaságtan a Globalizált Világban című tanulmányban összegezte gondolatait, mely előadást cd-n elküldte a II. Nemzetközi Buddhista Közgazdaságtan Konferenciára.

           Az emberek azt mondják, hogy a globalizáció korában élünk, de Payutto szerint a globalizáció többet jelent az információ és a kommunikációs technika által létrehozott egységesülésnél; a globalizált világ - mélyebben megnézve - az emberi viszonyokról szól. Szerte a világon az emberi viszonyok tele vannak problémákkal, melyek közt túlsúlyban vannak a gazdasági, illetve a gazdasági okokra visszavezethető problémák.

            A modern korban a tudománynak, a technikának és az iparnak köszönhető változások sorozatát fejlődésnek, haladásnak nevezik. Ezt a folyamatot az anyagi bőség színvonalával mérik; az emberek a boldogságot a fogyasztástól és az anyagi javak birtoklásától remélik. Így alakult ki a fogyasztói társadalom, amelyben a fogyasztás a természeti kincsek fogyasztását jelenti. Napjaink ilyen társadalmaiban a fogyasztás olyan mértékű, hogy az már a természeti kincsek pazarlását jelenti, és ez a természeti források kimerülésében és a környezetszennyezés problémájában nyilvánul meg, aminek következtében a Föld kedvezőtlen hellyé válik az élet számára. Ez azt jelenti, hogy a fejlődés ezen iránya - azaz a túlfogyasztás - fenntarthatatlan. A fogyasztás által okozott boldogság romba dől, és ez a társadalom és a környezet végét jelenti, ami konfliktushoz vezet az egyének és a nemzetek között. Mivel nem mehetünk tovább ebbe az irányba, ezért megoldást kell találni a fenntartható fejlődésre. Bár a fenntartható fejlődés kifejezés már régóta ismert, mégsem sikerült még megoldania ezt a problémát az emberiségnek.

            Az említett problémák fő oka lehet az, hogy az aktuális gazdasági rendszer rosszul értelmezi az emberi természetet. A modern gazdaságban például úgy tekintenek az emberi természetre, mint amit a korlátlan vágy és akarat vezérel, és a szűkös természeti forrásokat rendelkezésükre kell bocsátani, hogy élvezhessék azokat. De két-három évszázaddal az ipari forradalom után a gazdaság már eljutott odáig, hogy nem képes megvalósítani ezt a célt, ami egyre rosszabb lesz, és növekedni fog az elégedetlenség, ez egy zsákutca. Payutto úgy véli: sikeresen oldhatja meg a problémákat egy olyan közgazdaságtan, amely Buddha tanításain alapul. A buddhizmus sem tagadja, hogy az emberi vágy vagy akarat határtalan. A vágynak azonban két fajtáját különbözteti meg: a kielégíthetőt és a kielégíthetetlent. A kielégíthető (egészséges) vágyakat nem utasítja el, mivel azok behatároltak, így nem okoznak függőséget. A határtalan - és ezért kielégíthetetlen - vágyak függő boldogságba (függőségbe) kergetik az embert. Csak akkor lehetnénk boldogok, ha kielégítenénk a határtalan vágyakat. Ezért a fogyasztó ilyen boldogsága mindig időleges, átmeneti. A fogyasztási boldogság is függő boldogság, ami együtt jár az erőforrások pazarlásával, és környezeti problémákhoz vezet. Ez zsákutca. Ez az ok, de ha tudjuk a problémák okát, akkor ezzel már lehet dolgozni, és megkereshetjük a boldogságot.

           A kielégíthető (egészséges) vágyakat nem kell elutasítanunk; akár fejleszthetjük is őket, mert ezzel fejleszthetjük magát az embert is. Ha az embernek fejlett a független boldogsága (nincs függősége), akkor a boldogsága nem függ a vagyonától, nem pazarolja az erőforrásokat, nem okoz környezeti problémákat. Ha elérünk egy szintet a független boldogságból - ami szabadságot is jelent -, akkor az egyensúlyba hozza a függő boldogságot, ezzel csökkenteni tudjuk a környezeti problémákat és az emberek közti konfliktusokat. Ez lehetséges, mert ez megfelel az emberi természetnek. Így ha a vagyonból többlet keletkezik, akkor az segíteni tudja a szomszédokat vagy a társadalmat, miáltal az ember meg tudja osztani a saját boldogságát másokkal. A jogos úton szerzett jómód tekintettel van négy dologra. Először: törvényesen keletkezett, nem a szomszédok vagy a természet kárára. Másodszor: mindenkit boldoggá tesznek a jó, az érdemdús cselekedetek. Harmadszor: biztonságot ad. Negyedszer: fontos a helyes hozzáállás a vagyonnal szemben. A gazdaság által diktált mértéktelen fogyasztásban az emberek öntudatlanul elveszítik a szabadságukat, és így többé nem élvezhetik a vágyakozástól való függetlenséget. Nem törekedhetnek megvalósítani egy magasabb és nemesebb célt a társadalomban. Mihelyt elkezdünk figyelni az emberi természetre, és megértjük azt, akkor megértjük a buddhista közgazdaságtan lényegét.

           A már korábban említett zsákutca helyett tehát találni kell egy másik fejlődési irányt, mely egyaránt biztosítja az ember és a gazdaság fejlődését. Vagy még inkább: a gazdasági fejlődést az emberi fejlődésre alapozza. Nyilvánvaló, hogy az emberek más és más szinten vannak a fejlődésben, amit úgy hívhatunk, hogy egység a különbözőségben. Ez azt jelenti, hogy a társadalom az emberek szükségleteit és vágyait a különböző fejlettségi szinteknek, valamint a társadalmi és környezeti feltételeknek megfelelően kell, hogy értékelje, besorolja, minősítse. Ha ezen az úton haladunk, akkor az emberek élvezni fogják a független boldogságot, azzal lesz egyensúlyban a függő boldogságuk. Így megvalósítható a végső cél: az emberi szabadság. Az emberi szabadság nem azt jelenti, hogy korlátlanul pusztíthatjuk környezetünk természeti és humán elemeit, hanem azt, hogy szép és üdítő környezetben, egy békés társadalomban, békében és boldogan együtt élünk szomszédainkkal és a környezetünkkel. Payutto a saját központjában is ez a célt szeretné megvalósítani, és vallja, hogy a buddhista közgazdaságtan elvezethet ehhez a célhoz. A már említett üzenete végén még felhívta a figyelmünket egy nagyon fontos dologra: arra, hogy a szüntelenül növekvő mértékű fogyasztás helyett az elegendő mértékű fogyasztásra kellene törekedni. Ilyen értelemben az elegendő nemcsak a túlélés feltételeinek a megteremtését jelenti, hanem lehetővé teszi a valóban emberi törekvések elérését egy nagy és nemes cél, az emberi fejlődés érdekében.

  

---

[1] Buddhista közösség

[2] Prize for Peace Education

 

Oldal: P. A. Payutto
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat