Mivel leegyszerűsítettnek érződik számomra Schumacher azon logikai következtetése, hogy buddhista közgazdaságtan csak a helyes életmódból következik, ezért indokolt a következő részben röviden összefoglalni Buddha tanításának néhány ismert és sokak által fontosnak tartott részét.

           Követőire - tágabb értelemben: az emberiségre - Gauthama Sidharta, a későbbi Buddha gazdag életművet hagyott. Annak teljes körű ismerete alighanem egy életen át tartó erőfeszítés eredménye. Itt csupán Buddha általam ismert tanításainak rövid összegzését tűzhetem ki célul, melynek révén segíthetnek megérteni a buddhista közgazdaságtan filozófiai és etikai hátterét. Mivel ennek a honlapnak nem a buddhista vallásbölcselet magyarázata a célja, a páli, a szanszkrit és a tibeti kifejezések helyett az általánosan elfogadott magyar kifejezéseket fogom használni. Buddha maga nem volt társadalmi reformer, a maga idejében nem akarta megdönteni az akkori kor gazdasági és társadalmi berendezkedését. Tanításai nem szólnak gazdaságfilozófiáról. De gondolkodhatunk a gazdaságról a buddhista etika alapján. Számunkra is adottak korunk társadalmi és gazdasági keretei, ezeket kell elfogadnunk, és erről a bázisról kell elindulnunk.

           Buddha földi követőinek két nagy csoportja van: a szerzetesek és a világi tisztelők. „Valamennyi keresztény szerzetesrendben fontos helyet foglal el az áhítatosság mellett a munka. Még a két kolduló rend (ferencesek és domonkosok) tagjai is maguk gondoskodtak mindennapi szükségleteikről (főzés, ruházkodás, kolostorok építése és rendben tartása, kéziratok másolása, könyvkötés stb.), a többi rend tagjai pedig a kolostor kertjének és földjeinek megműveléseiről is gondoskodtak. A buddhista szerzeteseknek nem volt ez az életeszménye. Termelő vagy egyéb munkát nem végeztek, és az állam életében sem játszottak szerepet, ellentétben némelyik keresztény szerzetesrenddel. Említettük, hogy nevük, a bhikku szó tulajdonképpen koldust jelent, és ők valóban ezt az életformát folytatták: alamizsnából éltek." (Vekerdi, 246. oldal) Buddha maga is ilyen módon élt a megvilágosodásától kezdve egészen a haláláig. Buddha korában a szerzetesek nem folytak bele a társadalmi és gazdasági ügyekbe (a későbbiekben ez már nem mondható el, gondoljunk Tibetre), ezért itt mi csak a világi követőkre vonatkozó erkölcsi tanításokat vesszük figyelembe.

           Buddha legelső beszéde egyben a legfontosabb is; abban összegezte alapvető tanításait. A Tan kerekének elindítása című beszédben Buddha elmondta, hogy mi a Középút, a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolcrétű Ösvény.

 

           Középút

           „Szerzetesek, a Beérkezett[1] mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra [nirvánára] vezet." (Vekerdi, 57. oldal) A középút nem más, mint a végletek kerülése az élet minden területén, jóllehet nehéz meghatározni, hogy mi számít végletnek. Véglet-e a neoliberális gazdaságpolitika vagy a kommunizmus? „A modern demokratikus állam mindenütt »vegyes gazdasággá« alakult át, és a laissez-fair piaci mechanizmus, valamint a Robin Hood-féle utópia között áll. Fájdalom, az öntudatos állampolgárok csak úgy lelhetik meg és választhatják ki az önérdekű egyéni kezdeményezés és a kormányzat szabályozó és újraelosztó szerepe között az arany középutat, ha tanulmányozzák a közgazdaságtan alapjait. A vegyes gazdaság belső szerkezetéből adódóan nem lehet más, mint (szélsőségeiben) »korlátolt vegyes gazdaság«." (Samuelson-Nordhaus, XXII. oldal) Sajnos ez a vegyes gazdaság a különböző kultúrákban mást és mást jelent. A Nyugaton még napjainkban is azon megy a vita, hogy az állam hány százalékban avatkozzon be; a metaökonómiai feltevések és azok következményei figyelmen kívül maradnak. Schumacher szerint a középút: „... nem a »modern növekedés« és a »hagyományos stagnálás« között kell választani. A fejlődés helyes útját kell megtalálni, a Középső Utat a materiális oktalanság és a hagyománytisztelő mozdulatlanság között, röviden: a »Tisztességes Megélhetést«" (Schumacher, 63. oldal)

 

           Négy Nemes Igazság

         A Négy Nemes Igazság a szenvedés nemes igazsága, a szenvedés okának nemes igazsága, a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága és a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nemes igazsága. Buddha szerint „...szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés." (Vekerdi, 57. oldal) Ez azért fontos, mert „A szellemi ösvény keresése szenvedésből születik. Nem fényekkel és eksztázissal, hanem fájdalom, a csalódás és a zavarodottság kínzó élményével veszi kezdetét." (Bhikkhu Bodhi, 11. oldal) A szenvedés az állandótlanságra és a kielégítetlenség mint meghatározó életérzés meglétére utal. Ennek helyes felfogása nélkülözhetetlen a buddhista tanítás megértéséhez.

           Zsolnai a szenvedést az etikai szemszögéből közelíti: „Van-e, lehet-e szenvedéseinknek értelme? A görög »pathosz« szó egyszerre utal a szenvedésre és az emelkedettségre. A szenvedés magában hordja a megtisztulás lehetőségét. Lehet, hogy csak szenvedések árán juthatunk el egy mélyebb, emberibb állapotba. A szenvedésnek akkor van értelme, ha képesek vagyunk jobbulni általa. Az ember egyfajta végzetet hordoz, s ennek kihordása nemesbedéssel járhat." (Zsolnai 2001, 12.oldal) Minden lény a szenvedés megszüntetésére törekszik. A közgazdaságtan a vágyak kielégítésével kívánja ezt elérni, míg a buddhizmus a vágyak megszüntetésével. De a boldogság nem egyenlő a szenvedés megszüntetésével, mert a boldogsághoz vezető út és maga a boldogság is szenvedést tartalmaz, ha azt a vágyaink kielégítésével próbáljuk elérni. A magas életszínvonal - az annak elvesztésétől való rettegés miatt - végső soron szintén a szenvedés forrása.

           „És ez a szenvedés okának nemes igazsága, szerzetesek: az ok a Szomj [vágy], amely újjászületéshez vezet, élvezet és szenvedély kíséri, örömet talál különböző dolgokban. Ez [a szomj] a következő: gyönyörök szomja, lét szomja, birtok szomja. És ez a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága, szerzetesek: a szomjnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetése, elvetése, feladása, elhagyása, elutasítása." (Vekerdi, 57. oldal) „Meg kell érteni a szenvedés okait. Nekünk, buddhistáknak segítséget kell kapnunk a társadalomtudósoktól: a szociológusoktól, pszichológusoktól, antropológusoktól stb. Nyitottaknak kell lennünk és fel kell használnunk ezeket a buddhista tudásunkban. A buddhista gyakorlat önmagában nem képes megoldani a kérdéseket. Alkalmazkodnunk kell a társadalmi valósághoz, és nem építhetünk légvárakat." (Sivaraksa 1994, Turning Wheel Magazine) Valószínű, hogy e hozzáállás miatt vélekedett Einstein így: „Ha létezik olyan vallás, amely megállja helyét a modern tudományos igényekkel szemben is, akkor az a buddhizmus."

           A Négy Nemes Igazság első három pontjának sok köze van a közgazdaságtanhoz, de ez csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha visszagondolunk a meta-közgazdaságtant meghatározó okokra és feltevésekre (nem anyagi jellegű inputokra).

 

          Nemes Nyolcrétű Ösvény

           „És ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés." (Vekerdi, 57. oldal) Az elmélet után így jutottunk el a gyakorlathoz, ami maga a Nemes Nyolcrétű Ösvény, ami elsősorban a tudati megtisztulás eszköze, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől. A szenvedés megszüntetésének nemes igazsága maga a Nemes Nyolcrétű Ösvény. A Nemes Nyolcrétű Ösvény első pontja - a helyes nézet - pedig maga a Négy Nemes Igazság. Ez az összefonódás azt jelenti, hogy az elméletnek és a gyakorlatnak oszthatatlan egységben kell lennie. Az ösvényből a helyes beszéd, a helyes viselkedés és a helyes életmód együtt alkotják az erkölcsi fegyelemre vonatkozó részt.

           A „helyes beszéd" négy összetevőből áll: tartózkodás a hazug beszédtől, a rágalmazástól, a durva beszédtől és a haszontalan fecsegéstől. Ebből a négyesből az első három alighanem mindenki számára egyértelmű. A negyedik, a haszontalan fecsegés, mások figyelmének felesleges lekötésétől tilt. Ez különösen aktuális korunkban, amikor „... a modern technológia által létrehozott új kommunikációs eszközökön keresztül bombáznak bennünket folyamatosan. Az eszközök hihetetlen tömege - televízió, rádió, magazinok, mozi - zúdítja ránk a figyelemelterelő, szórakoztató műsorok és a szükségtelen információk folyamatos áradatát, aminek hatására a tudat passzívvá, üressé és terméketlenné válik." (Bhikkhu Bodhi, 96. oldal) Buddhista szempontból a marketing kommunikáció szerepe is más megvilágításba kerül, mint a modern gazdaságtanban; az előbbi a marketing szerepét, szükségességét az ismertetésben jelöli meg, nem pedig a vágyak fokozásában.

           Az egyébként nehezen definiálható „helyes cselekvést" a buddhizmus három intelemmel érzékelteti: 1) tartózkodj az élet megsemmisítésétől; 2) tartózkodj annak elvételétől, amit nem adtak neked; 3) tartózkodj a helytelen szexuális viselkedéstől.

           A „helyes életmód" azt jelenti, hogy megélhetésünkhöz szükséges javakat tisztességes úton szerezzük meg. Buddha szerint a következő megélhetési módok kerülendőek: fegyverkereskedelem, emberkereskedelem (például ilyen a prostitúció is), élőlényekkel való kereskedés, méreggel, valamint részegítő anyagokkal való kereskedés. A munkában az alkalmazottaknak szorgalmasan és lelkiismeretesen kell dolgozniuk; a munkaadóknak, az alkalmazottaknak, a kollégáknak és a vevőknek kölcsönösen tisztelniük kell egymást. Őszentsége a Dalai Láma tovább pontosítja a helyes életmód értelmezését. „A helyes életmód buddhista fogalmának semmi köze a fényűző élet erkölcsi megítéléséhez, vagy ahhoz, hogy mennyit keres valaki. Természetesen a szerzeteseket érintik azok a korlátozások, melyeket esküjükben megfogadnak. Az előírások szerint nem szabad luxusban élni, még azt is meghatározzák, hogy egy szerzetesnek egy váltásnál nem lehet több köpenye. Szóval vannak szigorú szabályok, de ha az illető nem szerzetes, akkor rá nem vonatkoznak ezek az előírások. Ha valakinek bőséges anyagi források állnak rendelkezésére, akkor buddhista szemlélet szerint azt pozitív múltbeli karmájának köszönheti. Éppen ezért az életmód nem áll közvetlen összefüggésben az egyszerűséggel és azzal szembeni luxussal." (Dalai Láma, Cutler, 66. oldal).

 

           Az öt erkölcsi gyakorlat

          „A régi korban a buddhisták egyszerű, jórészt mezőgazdasággal foglalkozó társadalmakban éltek. Egyszerűbb volt megfelelni az erkölcsi előírásoknak: nem ölök, nem lopok, nem követek el házasságtörést, nem hazudok. Bonyolultabb társadalmakban ez nem ennyire egyszerű. Mit felelünk ilyen kérdésekre: Fizethetünk-e adót, ha abból fegyverkeznek? Mi a viszonyunk a politikához, a kormányhoz? Fogyaszthatunk-e állati élelmet?" (Sivaraksa 1994, Turning Wheel Magazine)

           „Társadalmi szinten a síla[2] alapelvei segítenek a harmonikus, emberek közötti kapcsolatok kialakításában, és ezek segítik egybekovácsolni a társadalom eltérő alkatú, saját önálló érdekkel és célokkal rendelkező tagjainak tömegét egy összetartozó társadalmi rendbe, amelyben a konfliktusok, ha nem is szűnnek meg végleg, de legalábbis mérséklődnek." (Bhikkhu Bodhi, 81. oldal) A buddhizmus világi követőinek a következő öt fogadalmat kell a mindennapi gyakorlatban megvalósítaniuk:

           1) Nem sebzem meg a lényeket. „Az ember nem azért él, hogy uralkodjék alacsonyabb életalakok felett, hanem azokból evolválódott, és szoros kapcsolatban van a teremtés egészével. Ebből következik minden, nem csupán az emberi élet tisztelete, becsülése - az ahimsza[3] elve." (György 1996, 36. oldal) Ide tartozik a halálbüntetés és háborúk ellenzése is.

         2) A nem nekem juttatotthoz nem nyúlok; ezen elv elfogadói megelégszenek azzal, amit karmájuk nekik birtokolni enged. Az elv hatóköréből adódik a becsületesség és a tulajdon tisztelete, beleértve a gazdaságilag és/vagy katonailag gyengébb országok lakosai tulajdonának tiszteletét is. „Megengedhető-e, hogy a gazdag országok kizsákmányolják a szegény országokat a nemzetközi bankrendszer és a nemzetközi gazdasági rend révén? Kizsákmányolhatják-e az ipari országok a mezőgazdasági országokat, az Első Világ a Harmadik Világot, a gazdag a szegényt?" (Sivaraksa 1994, Turning Wheel Magazine)

          3) Erkölcsös, tiszta életet élek, védem a családot és a közösséget. „Megengedhető-e a férfi uralma és a nő kizsákmányolása? A hirdetéseken a nők arra bíztatnak, hogy buják és önzők legyünk." (Sivaraksa 1994, Turning Wheel Magazine)

          4) A hazugságot (és gorombaságot) kerülöm; az igazsággal a valóság talajára helyezkedem. „Vessük ezt össze a hirdetésekkel, a politikai szólamokkal, a média és oktatási rendszerek túlzásaival. A buddhisták Ázsiában szeretnek együtt élni az állammal és a törvényes rendszerrel. Felül kell vizsgálni magunkat. Nem nézhetjük el egy rendszer erőszakos, elnyomó, tolvaj jellegét." (Sivaraksa 1994, Turning Wheel Magazine)

           5) Nem részegedem le; nem kerülhet mámor hatása alá sem a szavam, sem a gondolatom, sem a cselekedetem. A tiszta tudat fontosságát hangsúlyozza.

           A buddhizmusból hiányzik az erőszak, viszont annál fontosabb az empátia megléte, a tolerancia és a másik megértésének igénye. A buddhizmus alapja nem a hit, hanem a belátás.

 

              A karma törvénye

           A kelet-ázsiai bölcselet karmának nevezi az ok és okozatok univerzális törvényét. Eszerint minden mindennel összefügg; ok-okozati összefüggésben van minden dolog az univerzumban. Ez témánk szempontjából azt jelenti, hogy a jelen gazdasági helyzetnek is van oka és okozata. Ez az összefüggés térhálós; bármelyik pontját megmozdítva a háló összes pontjára hatunk. Az öt erkölcsi gyakorlat betartása biztosítja a karma kozmikus törvényével való harmóniát

           Bár már egyre több gyakorlati szakember is felismeri azt, hogy minden mindennel összefügg: „Az egész világon szorosabbá váltak a kölcsönös függések, ahogy a számítástechnika és a kommunikáció fejlődése fokozza a verseny intenzitását a globálissá váló piacokon." (Samuelson-Nordhaus, XXVII. oldal), és mint erre a káoszelmélet is utal: „Ha Pekingben meglengeti egy pillangó a szárnyait, attól megváltozhat New York következő hónapi időjárása..."[4]

           György Lajos az ökológiai és filozófiai gondolkodók írásait olvasva a következő megállapítást tette: „A dolgok szükségszerűek, nem véletlenek, valamire irányulnak, az ősrobbanás pillanatában eldőlt, hogy lesz élet és tudat. Ebből következik saját etikám: ha véletlenek lennének, akkor mindegy, hogy mit csinálunk. Ha szükségszerűek, akkor létünk is az, s feladatunk van." (György 1999, 19.oldal)

           „A buddhizmus csupán egy módszer. Nem valakinek a kijelentésén és nem hiten alapszik, hanem tényeken. Amikor ezt a módszert használva az igazságot keressük, nemcsak Buddha tanításait használjuk, hanem egyéb forrásokat is, mindazt a tudást, amelyhez ezen a világon hozzá juthatunk anélkül, hogy ragaszkodnánk ahhoz.” (17. Karmapa) Mivel „A világ szándékokból jön létre” (Vasuhandhu), ezért a jelen gondolatai és tettei határozzák meg jövőt. Tehát a mi kezünkben van a jövőnk, és bár sokszor a folyamatokat nem tudjuk egyedül megváltoztatni, de a folyamatokhoz való hozzáállásunkkal már sokat tehetünk másokért és magunkért.

---

[1] Beérkezett: Tathágata, a Buddha szó szinonimája.

[2] Erkölcsi fegyelem

[3] Nem-ártás

[4] Gleick, Káoszelmélet 1987

Oldal: Dharma gazdasági aspektusai
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat