Őszentsége, a XIV. Dalai Láma budapesti nyilvános tanításában a következők hangzottak el a Marxista közgazdaságtanról:

 

„…Ha megnézzük például az ateizmus történetét Európában, akkor emlékezhetünk arra, hogy Magyarországon a kommunista időkben a marxista közgazdaságtan volt az uralkodó, de hogyha megnézzük ezt a közgazdaságtant, akkor látjuk, ez a javak egyenlő elosztását hangsúlyozza, ellentétben mondjuk a magában vett kapitalizmussal, ahol a közgazdaságtanban ilyes fajta meggyőződés nincs, pusztán a profit termelését hangsúlyozza ez a kapitalista közgazdaságtan. Éppen ezért, ebből a szempontból én maga, bátran nevezem magamat marxistának. Hiszen úgy gondolom, hogy a marxista közgazdaságtanban rendkívül fontos ez a fajta egyenlőség elv. Amikor ezeket a megfontolásokat szem előtt tartjuk, akkor végül is oda lyukadunk ki, hogy a legfontosabb az, mindenfajta valláshoz való kötődéstől függetlenül, hogy együttérző emberek legyünk. Természetesen Marxot említve rögtön hozzá kell tennem, hogy semmi féle közösséget nem érzek, mondjuk Leninnel vagy Sztálinnal, egyáltalán nem vallom magam Leninistának, ugyanis ezek a totariánus megközelítések arra tettek kísérletet, hogy irányítsák, befolyásolják az egyén tudatát, ami meggyőződésem szerint rendkívül helytelen.”

 

Budapest, Papp László Sportaréna 2010. szeptember 19.

 

Itt megtekintheted az előadásokat: http://hu.esoguru.com/

 

 

2010. május 21.-án a következőket olvashattuk internetes hírportálokon:

 

A dalai láma marxista, aki értékeli a kapitalizmust

 

A dalai láma egy New York-i konferencián arról beszélt, hogy magát egy olyan marxistának tartja, aki értékeli a kapitalizmust. Bírálta a Kínában alkalmazott megfélemlítést, de elismerte, hogy a kapitalizmus kínai útja milliók életszínvonalát növelte. Azt mondta, hogy az emberek emellett több szabadságjogot követelnek.

 

A dalai lámai egy New Yorki-i konferencián csütörtökön elhangzott beszédében azt mondta: magát egy olyan marxistának tartja, aki értékeli a kapitalizmust. A Radio City Music Hall nevű kulturális központjában tartott előadásában úgy fogalmazott: a marxizmus erkölcstan, a kapitalizmus pedig a haszonszerzésben merül ki.

Tibet száműzetésben élő vallási és szellemi vezetője kifejtette, elismeréssel adózik a kapitalizmus kínai útja előtt, mert az sok, kedvező változást eredményezett az országban, emberek millióinak emelkedett az életszínvonala. "A kommunista hatalom arra kényszerült, hogy a társadalom minden osztályát képviselje" - jegyezte meg a dalai láma.

Viszont felhívta a figyelmet arra, a kínaiak anyagi gyarapodásuknak mértékében az eddiginél több szabadságjogot követelnek, azt óhajtják, hogy az igazságszolgáltatás független, a sajtó pedig szabad legyen.

A dalai láma végül kifejtette, a társadalmi egyetértést a félelemre alapozva nem lehet létrehozni, de Peking sajnos még az erő alkalmazásával igyekszik megteremteni ezt a harmóniát.

 

http://index.hu/kulfold/2010/05/21/a_dalai_lama_marxista_aki_ertekeli_a_kapitalizmust/

 

http://hirszerzo.hu/kulfold/151810_dalai_lama_olyan_marxista_vagyok_aki_erteke

 

http://inforadio.hu/hirek/kulfold/hir-354628

 

Marx tibeti követője
A dalai láma szerint a lhászai kolostorok múzeumokká váltak
Magyar Nemzet, 2010. szeptember 21. 00:00 Sitkei Levente

Én most is marxista vagyok. De nem leninista! – mondta lapunknak adott interjújában a dalai láma. Tibet vallási és politikai vezetője lapunknak és a Magyar Televíziónak nyilatkozva rámutatott, Mao Ce-tung kezdeti törekvéseit támogatta, a kínai kommunista pártfőtitkárra felnézett, csak később fordult rosszra viszonyuk.

 

Miért látogatott el most Magyarországra?

– Nagyon egyszerű, mert meghívtak. Nagy örömmel jöttem, hiszen 1956 óta mély érzéseket táplálok a magyar nemzet irányában, s 1959 óta ez a rokonszenv csak fokozódott a minket ért hasonló események miatt. Két napig tartottam előadásokat itt, Budapesten, s alkalmam nyílt találkozni néhány barátommal a parlamentben.

– Ha ön már nem lesz, akkor ki fogja vezetni a tibeti buddhistákat?

– Ez igencsak misztikus kérdés. A buddhista elképzelés szerint a vezető személyében folyamatosság van. Halálom után feltétlenül következik egy újabb élet, s én mindent megteszek, hogy szolgáljam az embereket. Azt viszont persze nem tudom, ki követ

majd engem.
– Tíz évvel ezelőtt mi már találkoztunk, akkor rákérdeztem, ön kommunistának tartja-e magát, és erre igennel válaszolt. Ez máig nem változott?

– Természetesen, én ma is azt mondom, hogy a marxista-kommunista rendszer morális alapjai, a javak egyenlő elosztása közelebb áll a szívemhez, mint a kapitalizmus, amely a profitot helyezi előtérbe. Buddhista szerzetesként nem is mondhatok mást, s ne feledjük, a múltban is nagyon sok indiai vagy Srí Lanka-i szerzetes is hasonlóképp érzett. De leninista nem vagyok! Leninről ugyanis azt tartom, hogy több esetben eltávolodott a valódi marxista eszméktől. Ő sokkal inkább a hatalomra koncentrált. A bolsevik forradalom talán jó okokból indult el, hiszen akkoriban az orosz uralkodó osztály könyörtelen hatalmat gyakorolt, az embereknek nem voltak jogaik, nem szólalhattak fel. A helyes motiváció azonban később megváltozott, a hatalom megtartása került az első helyre, a bolsevikok pedig minden ellenzéki véleményt kegyetlenül letörtek. Ezért én egyértelműen elvetem a leninizmust, és természetesen a sztálinizmust is.
– No és a maoizmust?
– A maoizmus 1955–56-ig teljesen jó szándékú ideológia volt. A kezdeti idők kommunista vezetői nagyon-nagyon jó szándékú, kiváló emberek voltak. Ők egyértelműen azért dolgoztak, hogy szolgálják a népet, különösen a munkásosztályt. Ám akkoriban, 1956 környékén valami megváltozott, a gondolkodásmódjuk egészen eltolódott baloldali irányba. 1957-ben még az volt a jelszó, virágozzék száz virág, azaz szólaljanak meg a legfontosabb gondolkodók. Ezt követően azonban az összes ellenzéki hang elhallgatott, minden kritikusnak befogták a száját. Én akkor veszítettem el a hitemet bennük. Pedig korábban többször találkoztam Mao Ce-tunggal, és mondhatom, nagyon tiszteltem őt, felnéztem rá. Az említett elhajlást követően már nem.
– Tibet ügyében is támogatta?
– Tibetben és Pekingben is tárgyaltunk, mikor ott jártam. Mao kezdetben nagyon szép terveket tárt elém Tibettel kapcsolatban. Egy alkalommal úgy beszélgettünk, hogy az asztal egyik oldalán jómagam voltam a pancsen lámával (Tibet második számú vallási-politikai méltósága – a szerk.), a másikon pedig a főtitkár ült politikai vezetőkkel, valamint két kínai tábornokkal, akik Tibetben állomásoztak. Akkor Mao rámutatott a katonákra, és azt mondta: Ezt a két embert azért küldöm Tibetbe, hogy téged szolgáljanak. Ha ez nem így történne, értesíts róla, én pedig azonnal visszahívom őket. Azután az ötvenes évek közepén elkezdődött reformfolyamat szörnyű hatással volt a tibeti társadalomra. A tervek talán megfelelők voltak Kínában, de Tibetben egyáltalán nem. A tiltakozásainkat elsöpörték. 1956-ban már voltak problémák Tibet keleti részén. Akkor utaztam Indiába az ottani kormány meghívására. Gondolkoztam rajta, hazatérjek-e vagy sem, de végül visszamentem, többek között Dzsavaharlal Nehru indiai kormányfő javaslatára, minthogy a kezünkben volt a 17 pontos megállapodás Peking és a tibeti kormány között. Ezek bizonyos jogokat biztosítottak volna a tibetieknek. 1956 és ’58 között legalább két levelet írtam Mao főtitkárnak a problémákról, s nagy reményekkel, bízva az ígéretében. Választ azonban nem kaptam.
– Hogyan tud segíteni azoknak a tibetieknek, akik külföldön élnek?
– India a vallásunk őshazája, így érzelmileg nagyon kötődünk hozzá. Az pedig nagyon fontos, hogy India egy szabad ország. 1959-ben, mikor elhagytuk Lhászát, Indiába érkeztünk és itt befogadtak, az az indiai kormány üzenete volt mindenki számára. Nehru kormánya mindent megtett, hogy otthon érezzük magunkat, gondoskodott a fiatalok oktatásáról, s mondhatom, a tibetiek nagyon boldogan élnek Indiában. No de 51 év eltelt azóta. Manapság az Indiában élő tibeti fiatalok oktatása magasabb színvonalú, mint a Tibetben élőké. A kultúra megtartását célzó folyamatok is Indiában érhetők el, Tibetben nem, bár egyes félreeső kolostorokban még van viszonylag színvonalas oktatás. A Lhásza körüli nagy kolostorok azonban kiürültek, csak egy-két szerzetes él ott, múzeumokká váltak.
– A nyugati buddhizmusról mi a véleménye?
– A buddhizmus eredetileg a Kelethez tartozik, a Nyugat zsidó– keresztény hátterű, és bizonyos mértékig mozlim. Mindig azt mondom, tanításaim során is, hogy jobb megmaradni a régi hitnél. Ugyanakkor mindig van a sok-sok millió ember közül néhány, akik számára a buddhizmus megfelelőbb a többi vallásnál. Ahogy a tibetiek között is van néhány keresztény és néhány mozlim is. A buddhizmus mindig magában hordozza a helyi jellegzetességeket, mint a tibeti, a kínai, a japán vagy a koreai buddhizmus. A nyugati buddhizmus is működőképes lehet. Az alapelveknek azonban mindig tisztáknak kell maradniuk, az eredeti, szanszkrit forrásból kell táplálkozniuk. Külsőleg lehet különbség a nyugati és a keleti ember között, de érzelmi–szellemi téren pontosan ugyanolyanok vagyunk.
– Volt-e alkalma megkóstolni valamely jellegzetes magyar ételt?
– Bármit ehetek, nincs semmi megkötés számomra. Buddhista szerzetesként nem is tehetem meg, hogy egyik vagy másik ételt visszautasítsam. Ha egy nem vegetáriánus közösségben vagyok, és ott megvendégelnek, bármit megehetek. Én is szívesen elfogyasztom, amit adnak nekem. Persze, a buddhista és a keresztény szerzetesek között van különbség, mivel nekünk tiltott az alkohol. Az nekünk hiányzik.

 

http://www.mno.hu/portal/737577?searchtext=Dalai Láma#

 

 

Oldal: Dalai Láma és a marxizmus új
BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - © 2008 - 2024 - buddhista-kozgazdasagtan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat